"Én Szeretlek Csákány"

Önök tudják, hogy hol van hazánk talán egyetlen olyan települése, ahol minden második ház külföldi kézben van? Csákány, ez az elöregedő falu fura kettősséget mutat. Épül és pusztul. Míg a gazdag német, holland nyugdíjasoknak paradicsom, a helyiek a napi megélhetésért küzdenek.

Balatonkeresztúrtól Nagykanizsa felé haladva a 7-es főúton néhány kilométerrel azelőtt, hogy az út elérné a Somogyot és Zalát elválasztó határárkot, balra mutató tábla jelzi: Csákány.
Betérve rendezett kis falu fogadja a látogatót. Az önkormányzati dolgozók az utcákon, minden ház előtt nyírják a füvet, így e tekintetben egységes, idilli a kép. Azonban ha a portákat nézzük, hatalmas kettősség figyelhető meg. Mondhatni, szinte minden második ház a tulajdonosának gazdagságáról tanúskodik, míg sok lakóépület csak a szerencsének köszönheti, hogy nem dőlt még össze.

Csákány község múltja az 1200-as évekre nyúlik vissza, egy 1389-ből származó irat Segesd vár javadalmaként említi. A történelem viharaiban építészeti emlékei eltűntek, egyedül a többször átépített templom utal a gazdag múltra. Népességét tekintve is nagy változáson ment át: még száz éve is a környék egyik központja volt, ma csupán 350 állandó lakossal bír. De kanyarodjunk vissza napjainkhoz.

Nagy változást hoztak az 1990-es évek a falu életében. Hogy előrelépést-e, arról erősen megoszlanak a vélemények. A rendszerváltozás évében jött az első német házvásárló, azóta már számos ingatlan külföldi kézre került. A lakosság számát tekintve kis – területileg azért jelentős - településen összesen 180 ház található, ma 90 magyar, 90 külföldi kézben. Zömében németek, osztrákok és egy-két holland választotta második – de van köztük, aki állandó - lakhelyéül a települést. Legfőképp nyugdíjasok, s ami érdekes, hogy inkább a volt NSZK-ból jönnek, kevés a keletnémet. Professzor, tábornok, gyáros, zenész, de persze elvétve kétkezi munkás is akad köztük. Legtöbbjük már a nyugdíjas éveiben jár, s vígan megél a kintről kapott jövedelméből.

Egy időben több munkanélküli keletnémet vett házat, és a segélyből kiskirálykodtak Csákányban – árulja el Kocsis Erika, aki a kevés el nem költözött fiatal egyike. De miután szigorították az otthoni bejelentkezési szabályokat, nem tudtak tartósan itt maradni, így ezek a házak gazdagabb németek kezébe kerültek. Egyik hozza a másikat – tudom meg. Ha valaki ide költözik, hamarosan barátai, rokonai követik, mert vendégeskedésükkor megtetszik nekik a hely. Tavasszal, nyáron szinte mindenki megérkezik, de van 5-6 család, akik állandóan itt tartózkodnak. Sokuk fizető vendégeket is fogad, de ezt már csak a nyelvi problémák okán is nagyon nehéz ellenőrizni.

Csákány amolyan félig zsáktelepülés: a Somogyzsitfát Szőkedenccsel összekötő út csak egy utcáját érinti. Míg a környező települések gerincét az átvezető utak adják, addig Csákány nagy része megbúvik a külvilágiak elől. Mint a helyiek mesélik, még a szomszéd falvakból is sokan egyutcásnak hiszik. Egy valóban csendes település, széles utcákkal, nagy, elnyúló telkekkel. Csenddel. Ahonnan szinte minden turisztikailag számottevő célpont könnyedén elérhető gépkocsival, ami természetesen minden nyugatinak van. Azért az „echte” csákányiaknak nehezebb a dolguk, mert csak kevesüknek van autója, s a településre csupán napi néhány busz jön be. A reggeli és délutáni „iskolás” hozza-viszi a gyerekeket a somogysámsoni általánosba, s a körzeti központ Marcaliba fordul két „körjárat”: 18 kilométer 50 perc alatt. Megy még egy Keszthelyre és a megyeszékhely Kaposvárra, s ennyi. A hazai közlekedésszervezés furcsasága, hogy a szomszédos Zalakomárra, a legközelebbi – fővonali - vasútállomásra egyetlen busz sem jár. Nem túloznak a helyiek, amikor azt mondják, hogy el vannak vágva a külvilágtól.

Egyébként igazi mobilvilág uralkodik a faluban. Se bolt, se kocsma, se munkalehetőség. A kenyeret és más élelmiszereket kisteherautóról árulják, a postás és a fagyis is körút keretében jön, s hetente egy délelőtt rendel az orvos, két délután a fodrász. A társas élet nagyjából kimerül abban, hogy néhányan rendszerint áttekernek a szomszédos Dencsre egy sört inni, rexezni, focizni, egy üveg kólát venni a boltban.

Eleinte aránylag olcsók voltak az ingatlanok Csákányban, aztán fölverték az árakat. A 90-es évek elején 150 ezer, néhány év múlva már kétmillió forintba került egy egyszerű ház. Mi a titok, miért pont Csákány ilyen népszerű a külföldiek körében? – faggatom Németh Endrét. Mint mondja, sokan kérdezték már ezt tőle, de igazán nem tudja a választ. Tény, hogy jó helyen van a település, főút mellett, közel a Balaton, Zalakaros, Hévíz, Kehidakustány. És bizton sokat számít a telekméret: sokkal nagyobbak a lakótelkek, mint a balatoni településeken, jobban lehet parkosítani. Meg talán a csend – fejtegeti a falu első embere.

Csak egynéhányat tud foglalkoztatni az önkormányzat a sok munkanélküli közül közhasznú munkásként. Harc van a helyekért, s általában váltják egymást az emberek. Egyeseknek a biztosíték összerakás ad munkát: az asszonyok otthon szerelik össze a porcelánt, a minimálbér feléért. Rugalmas foglalkoztatás. Azért a helyi németeknél is adódik alkalmi, van akinek rendszeres, munka. De ebből nem lehet családot fenntartani. A régen működő téeszmajor évekkel ezelőtt bezárt. Mintegy száz tehén mellett két pár ló, s a Sámsonból kijövő traktorok, kombájnok jelentették a mezőgazdaságot. Múlt időben. Hiszen a kihalt majorba a nem messze épülő M7-es autópálya építését kiszolgálandó egy francia cég telepített aszfaltkeverő üzemet. A faluból egy embert sem foglalkoztattak, de néhány utcát azért sikerült leaszfaltoztatnia velük az önkormányzatnak. Ma már csak a korszerű panelelemek és kerítés, valamint a kutyás őr jelzik az élet nyomát.

Ugyan a környező településeken is vannak külföldiek, arányában Csákány a népszerűségi listát vezető, az egész országban. S hogy mi előnye származik a falunak a gazdag külföldiek ittlétéből? Jóformán semmi – mondja a polgármester. Egy darabig érdek, hogy ide költözzenek: nem mennek tönkre a házak, ugyanakkor a magyar ember már nem tud venni ingatlant, mert az árak az egekbe szöktek. Egy hasonló átlagos településhez képest duplája-triplája az ár, ugyanakkor a balatoniaknak körülbelül a fele. Valamennyi bevételt jelentett a felépített nagy házak utáni ingatlanadó, de az EU szabályozás által ez elveszni látszik. Idén júliustól letelepedési engedélyt kaphatnak a külföldiek, s csak kommunális adót kell fizetniük. Amennyiben tartós itt tartózkodást jelentenek be, nem kell ingatlan taxát fizessenek. Ezt a kiskaput egyre többen igénybe veszik.

Az önkormányzat különösebben nem próbálkozott a külföldiek beolvasztással, hiszen a falu életét érintő több kérdésben – mint például a gáz bevezetése vagy az aszfaltkeverő építése - nem együttműködést, hanem támadást kaptak. Zárkózottabbak a németek, de legtöbbjük elvárja, hogy a magyar ember hajbókoljon előttük – vélekedik a faluvezető. A magyarok egymással közvetlenek, s van jópár német, aki próbál beilleszkedni, de nem ez az általános.

Mint a legtöbb faluban, Csákányban sem mehet el köszönés nélkül egymás mellett két ember. Itt a magyar és cigány gyerekek, de az öregek is sokszor úgy köszönnek az utcán, hogy „csüsz” vagy „gutentág”. De német ajkakról is gyakori a „jonápot” és a „csokolom”. S a köszönést esetenként néhány kedves szó követi, de a kapcsolatok – néhány üdítő kivételtől eltekintve - ezen a szinten meg is állnak. Talán ez abból is adódik, hogy ami az egyiknek a paradicsomi lét, a másiknak a mindennapi megélhetésért vívott küzdelmek terepe. S ha ez nincs is egészen jól így, a viszonyokon változtatni nagyon nehéz.

A külföldi rendszámú autókon piros-fehér-zöld matrica díszeleg, rajta a felirat: „Én szeretlek Csákány”. Mint a szórend is elárulja, németek csináltatták. De hiába a kis gesztusok, azoktól függetlenül elöregedik a település, hiszen munkalehetőség a környéken kevés van, így a fiatalok elköltöznek. Sajnos nincs ezzel egyedül Csákány, hisz nagyon sok egykor szebb napokat látott falu megy tönkre így. Terveztek már ide termálfürdőt, félig felépült egy szálloda, néhány évig működött panzió, medret ástak egy tónak a falu közepén, helikopter leszállóról szóltak a hírek. De igazából semmi olyan nem történt, ami a csákányiak életét jelentősen megváltoztatta volna. Várat magára a csoda, s a ki nem mondott szavakból az érezhető, hogy ebben a gazdag külföldieknek nagy szerep juthatna. Azt meg csak remélni lehet, hogy beteljesüléséig marad még magyar lakó a faluban…