Lokális valóság

Nem sok annál nehezebb téma van egy újságíró számára, mint hogy írjon a szülőhelyéről. Faluról jött újságíró esetében ez pláne igaz, hisz minden sarokhoz, kiszögeléshez ezer emléke fűződik.
Mi sem egyszerűbb, mint leülni egy település polgármesterével, felvenni a sablont, esetleg kihúzni belőle néhány extra dolgot. Egy órás beszélgetés, és kész az érdekes sztori. Csak a szülőfalu esetében ez másként működik. A kicsit már elfeledett gyerekkor előtör, meg a rokonok, ismerősök, barátok mindennapjai. De a felkérésre írt cikknek nem erről kell szólnia, hanem a betelepült külföldiek és az őshonosok kapcsolatáról, magáról a „betelepesedés” jelenségéről. Mindezt úgy, hogy kívülállónak tűnjék az ember. Ez utóbbi nem tudom, sikerült-e.
A saját szomszédok, akikkel a kertben néhány szót váltunk, vagyis inkább mosolyt, mert közös nyelv aztán ohne. S a mindennapi témákról sem tudunk beszélgetni, hisz mit nekik Orbán meg Gyurcsány. A foci vb idején azért más. Ha mi már örökös távollévők vagyunk is, azért megy a zrika, ha a németek kikapnak. Deutschland unter alles. Azért kicsi ragad a nyelvből az emberre, ragadvány szavak.
De térjünk vissza a cikkre, melyet a megszokottnál sokszor annyi ideig tart megírni. És akkor a fotókról nem is beszéltünk. Kölcsön géppel gyalogszerrel keresztül-kasul a falun. A patakot színesítő PET flakon, a repedés a ház falán, a félelmetes kerti törpe, a végtelen idők óta ott lévő gólyafészek. Minden, de minden emlékeket ébreszt. S képileg is valami olyan kell, ami nem nekem, hanem másnak mond valamit.
A téma megkövetel egy kis szociográfiát is, ami nem szívderítő, hisz a betelepülők anyagiakban sokkal de sokkal előbbre vannak. A többieknél viszont mintha megállt volna az idő. Annyi, hogy most nem a tekepartira spórolnak, hanem feltöltő kártyára, s a templomi persely helyett játékautomatába megy az apró.
A cikk erejéig a gyermekkornak el kell tűnnie a kiábrándító valóságban, a lepusztult házak és a munkanélküli sorsok tengerében. A cikk megíródik. Szerzőnk felméri, érzékeli és megírja a valóságot. Aztán gyorsan el is felejti, s arra a falura emlékezik, ami gyermekként megannyi csodát adott neki.